Keményre lággyal, lágyra keménnyel

A világ legnagyobb és legismertebb Tai Chi irányzatának, a Yang stílusnak a fejével, Yang Jun - nel (ejtsd: Jang Tyün) sikerült találkoznom egy rövid, de annál szívélyesebb beszélgetés erejéig  Dunabogdányban. Egy gyors levélváltás után lehetőséget kaptunk Vadas Mihály Tai Chi Chuan mestertől (az ő iskolájáról bővebben: yangfamilytaichi.hu), hogy a szervezésében megtartott szemináriumon találkozhassunk Yang Jun mesterrel és feltehessünk neki pár kérdést. Kína és a világ egyik leglegendásabb harcművész - familiájának a tagjával találkozhatunk személyesen, ráadásul Magyarországon!

 

Valamikor a kilencvenes évek közepén sikerült vásárolnom egy kínai kiadású, angol nyelvű könyvet a 103-as formagyakorlatról, amit a stílus akkori vonaltartója, Yang Jun mester nagyapja, Yang Zhen Duo írt. Akkor, és még sok éven át ez a könyv volt a leghitelesebb kínai tajcsiforrás amihez hozzájuthattam. Nem is remélhettem, hogy valaha személyesen láthatok egy ilyen szintű mestert. (Itt jegyezném meg, hogy a könyv szerzője most 88 éves, továbbra is aktívan tajcsizik és tanít, csak a stílus továbbvitelének felelősségét adta át unokájának.)

Yang Jun (1968-) közvetlen leszármazottja a stílusalapító nagymester Yang Luchannak (1799-1872), a stílus alapítójának, illetve Yang Chengfunak (1883-1936), aki valószínűleg a valaha élt legismertebb tajcsimester. Mivel Yang mester már vagy tíz éve Amerikában él, szerencsémre angolul beszélgethettünk. Közvetlen stílusa, barátságossága azonnal megfogott. A beszélgetés során sokat mosolygott, miközben végig figyelmes maradt, és láthatóan megfontolta minden válaszát.

Egy laikus számára hogyan foglalná össze a tajcsi lényegét?

YJ: A Yang stílusú Tai Chi Chuan egy harcművészet, ami harci stílusként jött létre. A gyakorlás egyik legfontosabb alapja a relaxáció, a lazaság, mind  fizikai, mind pedig tudati szinten. A mai világ nagyon felgyorsult, rengeteg a stressz, ami  a modern életvitel szinte elkerülhetetlen részévé vált, számos egészségkárosító hatásával együtt. A rendszeresen végzett Tai Chi nagyon hatásos módszer ennek feloldására. A stílus alapgondolata a jin - jang elv, vagyis hogy a keményre lággyal, lágyra pedig keménnyel lehet a legjobb eredménnyel reagálni. Ugyanez igaz az egészségmegőrzésben is. A kemény, stresszes külső hatást a lágy gyakorlatok segítenek feloldani.

A tai chi belső  energiákkal foglalkozik, ez sokaknak misztikus fogalom. Hogyan tudná  a belső energiákat közérthetően megmagyarázni?

YJ: Ez egy elég összetett kérdés, nagyon sokat kellene róla beszélni. Az egésznek a jin - jang az alapja. A jin a lágyság, a passzivitás, a jang a keménység, az aktivitás. A mozdulatokat  folyamatos sebességgel, és a kemény és lágy mozgások váltakozásával végezzük. Ha valaki ezeket gyakorolja, akkor érezni fogja, hogy belül is elindul valamilyen mozgás.

A 103-as formagyakorlatot elemzik a kurzuson, mit jelent ez pontosan?

YJ: A 103-as forma elnevezés  a gyakorlatsor mozdulatainak számából adódik. Hivatalosan Yang stílusú tradicionális hosszú formának nevezik. A 103-as formát könnyebb kimondani, ezért használják gyakran ezt.

Úgy tudom, hogy több mint húsz percig is eltart ezt a formagyakorlatot végig csinálni. A gyakorlatsor elnevezésben innen ered a „hosszú” jelző?

YJ: (elmosolyodik a kérdésen) Nem, dehogy, elsősorban arra vonatkozik, hogy itt nagy, kinyújtott, végtagokkal kivitelezett mozdulatokat végzünk. (Felemeli a két karját, és bemutatja az „íjazd le a tigrist” nevű mozdulatot.)

Ön most a Yang stílus vezető oktatója. Ez a legnagyobb tai chi stílus, mit jelent ez, nagyjából mennyien tanulhatják a világban?

YJ: Sokan. Az egész világon gyakorolják, és nem áll rendelkezésre elég adat, így pontos számot sem tudok mondani.

Pár  éve, évtizede hatalmas divathullám volt a tai chi, most hogy látja, csendesedett ez, vagy ugyanolyan hatalmas az érdeklődés?

YJ: A világ valahogy kisebb lett az utóbbi évtizedekben. Emiatt egyre több iskola és harcművészeti irányzat érhető el az embereknek. Nagyobb lett a választás lehetősége, ami persze megosztja az érdeklődőket. Egyúttal viszont több emberhez is eljutott a tai chi, így elmondhatom, hogy jelenleg még a növekedési fázisban vagyunk.

Milyen a Kínán kívüli tai chi oktatás színvonala?

YJ: Kínában a tai chi - nak sok száz éves múltja van, emiatt sokkal nagyobb a kultúrája, mint nyugaton. Ez azért jelentős különbségeket jelent. Másrészről viszont a tai chi az 1950-es évek óta nyugaton is jelen van, és egyre többen gyakorolják komolyan. Ez az elmúlt hatvan év elég időnek bizonyult ahhoz, hogy gyökeret verjen. Találkoztam több olyan nyugati emberrel is, akinek a tudása egyenrangú volt, sőt néhányuk esetében magasabb szintű is, mint sok, Kínában élő gyakorlóé.

Miben látja a legfontosabb eltérést a tai chi és más harcművészetek között? Mik az előnyei és esetleges hátrányai?

YJ: A tai chi egy belső harcművészet, szemben a legtöbb más külső harcművészeti irányzattal. Ez nem azt jelenti, hogy azok nem volnának jók, nagyon is jók, csak más személetből építkeznek. A belső irányzatok a belső erő fejlesztésével, a jin-jang elvvel, a lágyság és keménység váltakoztatásával, az erő elvezetésével foglalkoznak. A külső irányzatok inkább a fizikai erőre helyezik a hangsúlyt.

FB: Küzdelemben mit adhat a tajcsi?

A tajcsi mozgásanyagának alapja jin-jang, ha kívül lágyság van, akkor belül megjelenik az erő. Ezt sok gyakorló félreérti, és belül is lágy marad. Ha valaki egy kemény tolásnak ellenáll, akkor könnyebben kibillen az egyensúlyából. (Miközben ezt mondja, fél kézzel megtolja a vállamat, mire megfeszítem a testemet, és 15-20 centivel hátrabillenek ültömben.) Ha most maga próbál megtolni, akkor arra én lágysággal reagálok.

(Tenyérrel megtolom a vállát, de miközben növelem az erőt, a tenyerem és a válla közötti nyomást nem érzem fokozódni. A tenyeremben jelentkező nyomásérzet súlya azért volt állandó, mert a mester felsőtestét hagyta elfordulni a kezemből jövő tolás irányában, és ezzel elvezette az erőmet. Maga a technika nem volt különleges, több helyen tapasztaltam már hasonlót, inkább az volt furcsa, hogy egy bizonyos erőnél jobban nem tudtam nyomni, mert azt éreztem, hogy egy adott kg-nyi nyomás kifejtésénél többet nem tudok létrehozni, nem volt „talaja”. Úgy tűnt, a kifejtett erőm volt az, ami elforgatta az ő törzsét, majd az ebből keletkező iránymódosulás miatt le is csúszott a kezem a válláról.)

Ezt a technikát a „lökő - kezek” nevű páros gyakorlatokban fejlesztjük, gyakoroljuk. Előfordul olyan is, hogy aki a lökést kezdeményezi, hiába akar nagy erőt kifejteni, egyszerűen nem sikerül neki.

Ha valaki űz valamilyen küzdősportot, és emellett tai chi  -t is tanul, hogyan fogja tudni használni azt a küzdelemben?

YJ: Alapvetően arról lehet szó, hogy egy technikát kölcsön vehet és beleépítheti az elsődleges stílusába, vagy taktikákat felhasználhat a tai chi, mint amilyen a lágyság és keménység váltakoztatása, az erő összesűrítése, a keményre való lágysággal történő válasz. Többfajta stílust tanulni hasznos dolog, de egy támadásra általában a legtöbbet gyakorolt elsődleges stílus reakciójával fogunk válaszolni. Nem azt mondom, hogy nem érdemes többféle stílust összekombinálni, csak azt, hogy ez nehéz, és emberenként más-más eredményt hozhat. Különbözőek vagyunk, így az eredmények is eltérhetnek.

Az a közhiedelem, hogy sok év, mire a tai chi gyakorlása eredményt hoz. Mennyi idő ez? Mennyit érdemes gyakorolni egy nap vagy egy héten, hogy jó tai chi-sok legyünk?

YJ: Mindennap kell gyakorolni. Ez többet ér, mintha időnként akarnánk egyszerre sokat edzeni. A rendszeres napi edzések az igazán  hatásosak. Ahhoz, hogy igazán jó szinten elsajátítsuk ezt a művészetet, kilenc-tíz évre van szükség.

Forrás: http://fighter.blog.hu/

Ez az oldal cookie-kat használ, melyekkel még hatékonyabb szolgáltatásokat nyújthatunk. Vásárlási információk.

Elfogadom a cookie-k használatát